Hey People! Eltelt egy kis idő, amióta írtam, de hát ilyen az elfoglalt emberek élete... Zsúfolt, programmal teli, de hát az ember nem hagyhatja abba a munkát azzal a kifogással, hogy a blogját kell szerkesztenie, nemde?
A másfél hét így telt: uncsi, uncsi, és még több uncsi. Magamra voltam hagyva Z. által, mert a kocsik még mindig jobban érdeklik, mint én. Meg is mondtam neki: Ha így folytatod, rossz leszek... Már nem tudtam mit mondani, hogy komolyan vegyen. De ezt megérte, mivel bejött a dolog. Nagyjából... A kocsikkal még mindig annyit foglalkozik, de velem egy kicsit többet, mint azelőtt.
Ma egész nap olyan fáradt voltam. Hat órám volt, ebből az eslő történelem. Ezen nagyjából nem csináltunk semmi különöset, csak azt, amit általában: tanultunk. A második órán, fizikán osztályfőnök elbeszélte az egész negyvenöt percet. Harmadik órában egy pályázattal foglalkoztam két barátnőm kíséretében, és ezzel annyi volt az egész osztályfőnöki órámnak. Nos, a következő a gazdasági környezet volt, amin csak vázlatot írt mindenki magának a tankönyvből. Lássuk csak, áh, megvan. a lektor óra... mint általában, most is youtube-os vidiket néztünk. És a hatodik, egyben uccsó órám elmaradt, így beültem a 10/A francia-történelem órájára. Hogy a tanár mennyire oltogatja őket! Még jó, hogy minket nem... Ha engem oltogatna, nem bírnám ki... nagy valószínűséggel...
Na, emberek, én fáradt vagyok... elmegyek, és bedőlök az ágyamba szundítani egyet. Kiss for everybody!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése