βαδ Ğιяℓ вαск αgαιη
2011. január 23., vasárnap
2011. január 23. vasárnap
2011. január 9., vasárnap
2011. január 9. vasárnap
2010. december 31., péntek
2010. december 31. péntek
2010. december 12., vasárnap
2010. december 12. vasárnap
2010. november 4., csütörtök
2010. november 4. csütörtök
2010. október 11., hétfő
2010. október 11. hétfő
2010. szeptember 20., hétfő
2010. szeptember 20. hétfő
2010. szeptember 5., vasárnap
2010. szeptember 5. vasárnap
2010. július 30., péntek
2010. július 30. péntek (köszönet nyilvánítás)
2010. július 17., szombat
2010. július 17. szombat
T. azóta is kórházban van sajnos, már nagyon hiányzik... =/ Múlthét pénteken átszállították Debrecenbe, ma ott voltunk nála P.-vel. Lementünk kocsival, de olyan eszméletlenül meleg volt... Meg lehetett főni! Két benzin kúton i
s megálltunk, olyankor kicsit lehűsítettem magam a palack vízzel, amit magammal vittem. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk elkezdett esni az eső - végre jön a hidegfront. Nem is nagyon bírnám tovább ezt a nagy meleget. És szegénykém ilyenkor is ott fekszik bent, ki tudja még meddig...
Hétfőn utazok Bajára egy közgáz marketing előkészítőre. Tíz napig ott leszek, napi hat órában fogom tanulni azt... amit tanítanának nekem. Kíváncsi leszek, milyen lesz a felhozatal... =P Remélem lesz pár jó arc. Lassan el kellene kezdenem összepakolni a bőröndbe, mert sose leszek kész. Úgyis mindig elfelejtek valamit, ami tutira kéne, de pont azt hagyom otthon... =/ =)
Valamelyik nap kint voltam a tóparton. Jól elfoglaltuk magunkat a többiekkel, eljátszogattunk mi minden sz*rral. =)
Egy kis idézetet biggyesztek nektek a mostani bejegyzésem végére:
TŰZ ÉS JÉG
Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, milyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver
És épp elég.
Robert Frost (ford.: Imreh András)
Ezzel búcsúzom tőletek egy újabb ideig. =)
xoxo MiszaMisza
2010. május 11., kedd
2010. május 11. kedd
Az események pörögnek, mint mindig, de úgy érzem, hogy csak egy helyben toporgok. Mintha az idő elszabadult volna körülöttem, de én megfagytam volna egy idősíkban. Kicsit furcsa, na meg vicces.
Az elmúlt egy hónapban annyit megtanultam, hogy az emberek kiszámíthatatlanok. Saját tapasztalatom alapján mondom, nem kell mindent elhinni, amit mások mondanak. Nem szabad minden mögé többet gondolni, mint ami. És legfőképpen egy dolgot nagyon becsüljetek és tartsatok meg magatoknak: minden döntés, amit a jövőben tesztek, a sajátotok legyen! Ezt is, mint mindent a saját káromon tanultam meg.
Mégpedig így:
Az elmúlt másfél évben, sőt talán mondhatjuk hogy egész életemben másoknak akartam megfelelni. Mindent úgy csináltam, hogy másoknak jó legyen. Nem voltam önző, hogy kihasználjak másokat, hogy áttapossak a másikon a saját célom érdekében. És ez mindig is így ment. De valami megváltozott. Úgy érzem, hogy az elmúlt egy hónapban rengeteget változtam. Rádöbbentem arra, hogy az élet megy tovább, még ha hibákat is követünk el. Bár ez is relatív, hogy mi hiba és mi nem... Mindegy.
Két konkrét dolgot tudnék mondani, ami hibának számít mások felől, de sokan mondják, hogy nem az. Akik szeretnek és közelről ismernek, azok nem tartják rossznak a döntéseimet ebben a két dologban.
Az első: egy barátnőm exbarátjával jöttem össze. A viszony megromlott, ami nem csoda, de ahogy végiggondoltam, rádöbbentem valamire. Előfordult már velem ilyen, de az nem eredményezett rossz viszonyt a barátnőmmel. Megbeszéltem vele, átrágtuk a dolgot, és a viszony a barátnőm és köztem azóta is felhőtlen... Úgyhogy mások szerint ez nem volt egy rossz döntés, max csak másoknak nem tetszik.
A második: kilépek az énekkarból. Ezt az elmúlt egy héten döntöttem el. Nem tartom fair dolognak, hogy bejön valaki a kórusba, aki kb év elején kétszer, meg most az elmúlt két hétben járt és minden szólót, minden darabot megkap. Én meg persze itt voltam egész évben, egy próbáról sem hiányoztam, és így el lettem felejtve. Nem tisztességes dolog ez... Ezért úgy döntöttem, hogy váltanom kell. Feladom az egyetlen álmom, ami végig kísért az elmúlt 18 évben. Ha nem teszem most meg, örökre olyan ember leszek, akit ha valami van, csak úgy ugrás szerűen előkaphatnak. Nem leszek buta, meg kell tennem, még ha baromira fáj is...
Egy hét sincs már hátra és itt az infó érettségi. Nem félek tőle, inkább már lennék túl rajta. Több időm lenne bármi másra, bár így sem tudom, hogy mit csináljak, olyan sok hülyeséggel és értelmetlen dologgal töltöm el az időmet.
Na megyek én, majd újabb egy hónap múlva jelentkezem! Csók puszi: MiszaMisza
2010. április 3., szombat
2010. április 4. vasárnap
Jó volt a péntek este. Elmentem barátnőmhöz Sajószentpéterre. De amint a buszon ültem útban odafelé, vészjósló érzés fogott el. Éreztem, hogy nagyon elrontottam valamit, és ez megint az én hülyeségeim egyikének tudható be. Mégpedig annak, hogy sosem tudom eldönteni, hogy mit is akarok igazából. Nem akarom az egész történetet elmesélni, mert akkor megint csak nagyon rosszul jönnék ki a dologból... A lényeg az, hogy a heves vérmérsékletemnek köszönhetően megint nem tudtam magamon uralkodni, és ebből kifolyólag egy kavaró kis hülye libának érzem magam. Két napja nem megy ki a fejemből, amiről L.-el beszélgettünk. Egyfolytában pörög az agyam, és nem tudom kiverni a fejemből sem N.-t sem pedig B.-t...
Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ezt jól megcsináltam... Egyfolytában nézem a telefonomat és az msn-emet, hátha keres valamelyikőjük, de nem. Nem bírom ki, komolyan...
Tegnap beszélgettem N.-nel msn-en. Úgy vettem észre, hogy eléggé megharagudott rám, ami persze nem lepett meg a péntek este után. Legalábbis nem annyira...
Nem bírok összefüggően beszélni. Egyszerűen megőrülök... Nem tudom, hogy mit tegyek, de még azt sem, hogy mit akarok. L. bogarat ültetett a fülembe - ami úgy tűnik nagyon rossz hatással lett rám.
Nem tudom mit érzek sem N. iránt, sem B.iránt. Nem telik el olyan perc, hogy ne futna át az agyamon, hogy mit tettem. Bűntudatom van. Halálosan komolyan mondom, úgy érzem, hogy baromi nagy hülyeséget csináltam. Már ott rontottam el, hogy megismertem őket. Mert így nem lennék ilyen helyzetben. Viszont ha nem ismerném őket... Sokkal kevesebb lenne az életem. Annyival több öröm van az életben, mióta ismerem őket, el sem merem hinni, hogy ennyi jót okoztak nekem. Én viszont így csak rosszat nekik. Ha tudnám, hogy ők mit gondolnak igazán, lehet sokkal jobban érezném magam. De nem tudom, és csoda lesz ha megtudom.
Hiába kértem ki a legjobb barátom véleményét a dologgal kapcsolatban, nem tudott segíteni. Egyszerűen annyira bonyolult a helyzet, annyira kuszák a szálak...
Meggajdultam... Mi a fenét kéne tennem? Az a gond, hogy egyikőjüket sem akarom elveszíteni... Mondjuk tegnap N. egyértelművé tette a véleményét a dologgal kapcsolatban. Ami oké, hogy nagyon nem tetszett, viszont az Ő döntése. És hajlok is arra, amit mondott... Úgyhogy talán Ő adta a kezembe a helyes döntés kulcsát...
De még mindig ott van az, amit L. mondott nekem B.-ről... A fene vinné el, csak ne mondta volna... Most már mindegy, nem tudok mit tenni, tudatomban lesz, max nem igazolódik be. Legalábbis nagyon remélem.
Belefáradtam a sok agyalásba, így mára elköszönök. Ha van valami fejlemény, jelentkezem, eskü! ;)
Csók puszi: MiszaMisza
2010. március 27., szombat
2010. március 27. szombat
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
Nem írok mást, mert ez is kicsit sok, de ezen kicsit elmélkedjetek :)
Csók puszi: MiszaMisza
2010. március 16., kedd
2010. március 16. kedd
Igazából nem tudom, hogy miért kezdtem bele a mai bejegyzésbe, hiszen most nem érzem úgy, hogy volna különösebben mondanivalóm. De talán valami mégis akad...
Végleg elszakadtunk egymással Z.-vel. Úgy érzem, hogy helyes döntés volt végleg leszámolni ezzel a huzavonával. Nem voltunk már olyan viszonyban, mint ahogy kellett volna lennie. Elmesélek nektek valamit, amire a napokban jöttem rá, csak hogy tisztán lássuk a dolgokat.
Z. nem tudott engem kezelni. És rájöttem, hogy miért: mert én sem ismerem magam igazán. De most mégis valamennyire csak sikerült a jelenlegi énemet kiismernem.
A helyzet a következő: ha valami nem úgy van, ahogy én azt szeretném, veszekszem. Ez a lét elemem. Szeretek veszekedni, nem feltétlenül azért, hogy a másikat megbántsam, szó sincs erről. Hanem ilyenkor derülnek ki azok a ki nem mondatlan dolgok, ami miatt egy kapcsolat nem működik. Az én kimondatlan dolgom... hogy is mondhatnám. Hasonlatot tudnék rá mondani.
Amikor legelőször elviszed a kutyádat sétálni, ki az utcára vagy parkba, megtetszik neki az új környezet, elragadja az idegenség varázsa. És ekkor buktad el az egészet, mert ezentúl a kutya mindig ki fog vágyni az utcára. (Ez persze nem azt jelenti, hogy soha ne vidd ki, hiszen abba belebetegszik szegény...) Ha nem engeded, bezárod, megtalálja a módját, hogy kijusson. Érzi a vadon csalogató illatát. Egy idő után arra jössz rá, hogy nem te irányítod a kutyát, mert az megy magától, te csak követed. És ekkor már hiába minden cselekedeted, mert ahogy Murphy mondja: "Ami elromolhat, az el is romlik". Már nem tudod irányítani a kutyát, nem vagy képes féken tartani, és nem jössz rá, hogy miért. Ha szépen lassan felgöndöríted a szálakat rájössz, hogy ott rontottad el, hogy kivitted a kutyát. Ekkor mi a teendő? Szoktasd hozzá a kutyát, hogy kimehet, de csak akkor, amikor te megengeded neki. A kutya hálás lesz neked, hogy kimehet akkor, amikor megengeded, hiszen nem tiltod őt attól, amit szeretne.
És hogy mi a tanulság számomra? Hogy én vagyok a kutya... Mármint ha átvitt értelemben gondolod át. Szükségem van arra, hogy irányítás alatt legyek, mert ha mindig az van, amit én mondok, akkor tudom azt, hogy feltétel nélkül én irányítok. És az nem jó... Nem azért, hogy ne tudnám kezelni a dolgokat, hanem mert muszáj, hogy engem is irányítsanak, hogy korlátokat szabjanak ki nekem. Szükségem van arra, hogy ne eresszenek el. Hiába toporzékolok annyit miatta (nem sokszor, csak néha), tudom azt, hogy ez nekem jó, hogy ez nem válik a káromra.
Szóval, hogy valami mást is mondjak, ne csak magamat elemezzem ki, voltam moziban a múlthéten. :) Jól éreztem magam, jó volt a társaság. =P Ha a filmért annyira nem is, de tényleg az emberek miatt érdemes volt mindenképpen elmennem. Ne is mondjam, mint mindig, most is majdnem nem mentem el... Sokat gondolkoztam rajta, hogy csak nem kéne, lenne más dolgom is, de aztán mégis. =) Köszönet a jó hangulatért Sz.-nek, L.-nek, B.-nek és persze N.-nek... =P
Majd legközelebb is jelentkezem, határozatlan idő múlva xD Addig is csók puszi: MiszaMisza
2010. február 7., vasárnap
2010. február 7. vasárnap
A minap J. nagyon felidegesített... Kint voltunk a buszmegben, ott "beszélgettünk" R., V., B., J., Z. és én, mire J. elkezdte rugdosni rám a havat, rászóltam normálisan, hogy állítsa le magát, aztán már annyira elegem lett belőle, hogy csak nem hagyta abba, hogy már kicsit lekiabáltam. Amint ez megtörtént, mint egy villanásszerűen futott át az agyamon a következő lépés, ami be is következett: Z. engem állított le!!! Már nem azért, de emberek, ha valaki szívózik, basztat, akkor csak nem fogom magam hagyni??? Sajnálom, de senki kedvéért sem vagyok hajlandó megváltozni. Nem vagyok szerény, visszahúzódó kislány, aki hagyja, hogy áttapossanak rajta. Sosem voltam ilyen, mindig kiálltam a saját igazamért, most sem lesz másképp. A másik meg: ha Z. annyira odavan értem, miért nem áll sosem mellém? Milyen szeretet az ilyen... Hamis...
Tessék, ahogy kiírom magamból ezeket, rájöttem, hogy ezek a dolgok okozzák igazán a rossz érzést bennem. Részben. A gyász az már más tészta...
Órákon át álltam az ablakomban és csak bámultam kifelé, mintha ez lenne az első szürkület, amit valaha láttam. Olyan áhítattal, csodálattal néztem, akárcsak a kisgyermek egy új dolgot, mit még sosem ismert eddig. Megcsodálom, elmélázok rajta, meg szeretném fogni, de mint a köd, csak szétfoszlik az ujjaim közt.
---- Kis hatásszünet ---
Most beszéltem telefonon egy másik ismerősömmel, őt nevezzük el Z. 2.1-nek :D Kb egy háromnegyed órát beszéltünk egy csomó mindenről, és ami azt illeti, nagyon jól esett ez a beszélgetés. Nagyon jó fej pasi, nagyon reálisan látja a dolgokat, és hiába nem beszéltem át vele ezeket a Z.-s dolgaimat, sokkal jobban érzem magam már. =) Beszélgettünk az öccséről, a cégekről, a saját magánéletünk részeiről, és komolyan megmondom: ennyire sosem éreztem még, hogy valakivel ennyire rövid idő alatt össze tudok barátkozni. Jól esik az, hogyha van valamilyen problémám, van egy felnőtt, aki teljesen pártatlanul tud segíteni bármiben. :) Máris élvezheti a bizalmam. ;)
Na elég ennyi mára, mennem kell tanulni. Majd jelentkezem! Csók puszi: MiszaMisza / Neela
2010. január 28., csütörtök
2010. január 28. csütörtök
Amiről a legutóbbi bejegyzésemben írtam G.-vel kapcsolatban, kifújt ügy. Nem lett végül semmi sem köztünk, de lehet, hogy jobb is így. Nem igazán érzem magam felnőve egy kapcsolathoz, akkor meg minek menjek bele egy komoly kapcsiba? Fölöslegescsi xD
Tegnap voltam a nővéremnél. Tiszta jó volt kicsit együtt lenni, úgysem töltünk olyan sok időt együtt, most legalább megvolt rá a lehetőség. Majd a jövő héten bátyámhoz is el kéne látogatni, boldogítani egy kicsit. Úgyis annyira egymáshoz vagyunk nőve... :B
A suli olyan szar, mint eddig is. Na jó, nem olyan szar, csak kicsit unatkozom, semmi érdekes nem történik egész nap. Mindig a monoton daily routine megy egyfolytában... Valahogy változtatni kéne rajta.
Kapcsolatok terén... hogy is mondjam... no comment. Mint általában, most is megtörténik az, aminek meg kell történnie, csak nah... Kicsit lehetne érdekesebb is. Bár a tegnapi kis akció után egész jól éreztem magam... xD Saját magamon röhögtem, hogy ilyet is meg merek csinálni... O_o De ami azt illeti, tiszta fullos érzés volt ennyire vagánynak lenni... xD Tudom, tudom, csak kerülgetem itt azt, ami megtörtént, de nem akarom leírni, ha valaki kíváncsi rá, kérdezze meg személyesen, és talán elmondom! xD Kezdem érteni ezeket a filmes dolgokat, hogy a csajok mit "tesznek" meg azért, hogy a kiszemelt áldozat felfigyeljen rájuk... xD Oké, még van mit tanulni, de nem elég szimplán az elmélet lányok! Itt a gyakorlás is fontos... ;D Én mondom nektek: amit eddig nem mertetek megtenni, hajrá, ne vesztegessétek az időt, ha pedig nem jönne össze a dolog, sebaj, majd lesznek más jelentkezők, akik sorban állnak majd a telefonszámaitokért... =)
2010. január 18., hétfő
2010. január 18. hétfő
Hey People! Ez is egy érdekes nap volt... Maga a nappal nem is volt különösebben semmi, hiszen mint mindig, most is ment a tanítás, igaz, hogy rövidített órákkal, mert ma volt az osztályzó konferencia. Egész jó lesz a félévi bizim, nem lesz hármasom, 4,4 lesz az átlagom. Elég sok négyesem lesz, de nem baj, majd év végére jobban összehozom a dolgokat. =D
Viszonyt az egy érdekes pillanata volt a napnak, hogy találkoztam egy sráccal, akit nem régen ismertem meg. Teljesen fel voltam dobva, hogy milyen jó, végre egy randi annyi idő után, mivel amióta M.-et megismertem, nem randiztam. De most egy érdekes ember, egy srác, aki helyes, aranyos, tetszik a személyisége meg minden más, mégis olyan furcsa volt ez az egész. Olyan érdekes volt... Nem tudom, hogy mi volt az egésszel úgy a "gond", talán az, hogy nem tudom eldönteni, hogy miképpen viszonyul hozzám, hogy mit is akar tőlem. Igazából többet vártam ettől a találkozástól, hiszen annyira jó srácnak ismertem meg, most mégsem tudom, hogy mi van... Szeretnék egy kicsit többet megtudni erről a dologról... Érdekel, hogy mit gondol... Csak ez nem olyan egyszerű... Na de majd kiderítem. =)
Egyéb dolgok: nincs semmi. Telnek enyhén unalmas napjaim, unalmas heteim, nem tudom mivel lefoglalni magam. Valami feladat kell nekem. Valami, amivel elterelhetem a gondolataim erről az egész pasis dologról, amíg meg nem oldódik. Ha van valami ötletetek, írjátok már meg, mert egyszerűen képtelen vagyok bármit is kitalálni. =) Köszcsi (K)
Csók puszi: MiszaMisza / Neela
2010. január 2., szombat
2010. január 2. szombat
A szilveszter remélem nektek is jól telt. Én azt mondom, jól is meg nem is. Nem telt jól abból a szempontból, hogy nagyon csúnyán berúgtam, pedig ennyire nem akartam. De ha már jöttek a felesek... xD Viszont abból a szempontból jól telt, hogy jó emberekkel tölthettem az év utolsó napját: a barátaimmal. Sokat számít az, hogy velük voltam... Semmi pénzért nem cserélném le ezeket az embereket. Mindennel összevéve, a hibáktól kezdve a sok jó tulajdonságig nagyon szeretem őket, azt hiszem, a legigazabb emberek. Nem ítélnek el egyes dolgaim miatt, mint ahogy mások tennék. =) Ezúton megköszönök minden egyes barátomnak az elmúlt éveket, és kívánom még, hogy sok-sok évig ilyen jóban lehessünk! =)
Úgy tűnik megtaláltam a szerelmet 2009.-ben, és el is veszítettem. Sajnálatos dolog azért... Tudom, hogy azt mondtam, hogy már túl tettem magam M.-en, de ma rájöttem, hogy ez nincs így. Amint megláttam, hogy msn-en ez van kiírva neki: "az az éjszaka és reggel, mindennél többet jelentett nekem... :)" , teljesen elszomorodtam... Igazából rosszul esik, hogy ilyen könnyen túltette magát rajtam... Holott mennyire mondta, hogy szeret, hogy örökké együtt leszünk. Tudom, hogy ez nem így megy, főleg hogy ilyen fiatalok vagyunk, de akkor is. Nem esik jól és kész. Szerintem ebből mindenkinek leesik, hogy miért is...
2010... egy újabb év, újabb lehetőség az új kezdetre, az új esélyre. Egy új kapcsolatra, új barátságokra, sok mindent lehetne még mondani, így a többit hanyagolom... =D
Na jó, szerintem én most lefekszem pihenni, kipihenem a tavalyi év fáradalmait. Csók puszi: MiszaMisza
2009. december 30., szerda
2009. december 30. szerda
- Lapos hasat akarok X3
- Kondiba kéne járni
- Komolyabban venni a sulit és a tanárokat
- Az éneklést is
- Nem bunkóskodni idegen faszikkal xD
- És utoljára: egy nagyon aduász pasival összejönni =P
Szinglin kezdem az új évet. Nem is bánom igazából, most jó érzés függetlennek lenni, úgy elmenni szilveszterezni, hogy nem lóg senki sem a nyakamon, hogy nem gondolok arra, hogy mit nem tehetek meg, stb. Valahogy engem ez az elkötelezettség taszít. Nem is igazán taszít, hanem nem nagyon akarom még magamat lekötni ilyen fiatalon. Élvezni akarom az életem minden egyes percét, nem pedig valaki mással szükségszerűen állandóan megosztani. Az is jó persze, ha valaki szerelmes és mindent együtt csinál szerelme tárgyával, de egy szinten túl nálam már az is idegesítő.
Most senki sincs az életemben, akibe kicsit is bele lennék habarodva. Sok mindenkire gondolok, de már/még nem szerelemmel. Mostanában elgondolkoztam megint Z.-n. Kicsit furcsállok pár dolgot vele kapcsolatban. Például, hogy nagyon gyakran rám ír, ha fent van msn-en. Nem tudom, hogy mire véljem, hogy tényleg csak beszélgetni akar (bár azokból a pár szóváltásokból nem az esett le nekem, hogy nagyban csevegni akar), vagy valamit mondani is akarna. Mindegy, lehet hogy jobb lenne, ha ezzel most nem foglalkoznék. Inkább kiszórakozom magam, aztán vissza a hétköznapokba! =)
B.U.É.K. mindenkinek, élvezzétek ki az év utolsó óráit! ;) Csók puszi: MiszaMisza
2009. december 21., hétfő
2009. december 21. hétfő
Az életnek köszönhetően teljesen elfelejtettem az M. iránt érzett szerelmemet. Már annyira nem érdekel semmi, ami vele kapcsolatos... Hallottam egy-két dolgot, amit nagyon köcsög megmozdulásnak tartok a részéről, és ezt azt hiszem, míg élek nem bocsátom meg neki. Például: hogy már bánja, hogy mikor itthon volt, nem töltött annyi időt az apjával, hogy velem volt, nagy baklövés volt, hogy ez meg az meg amaz. Már elnézést, kérdem én, ki tartotta vissza? Nem mondtam egy szóval sem, hogy itt kell maradnia, mondtam neki, hogy menjen oda, ahova akar. De ez akkor is nagyon köcsög megmozdulás volt részéről. Én itt befejeztem a vele való kapcsolatomat és viszonyomat. PONT!
A többi. Z.-vel kibékültünk, végre normálisan viszonyul hozzám. Csak még most sem tudom eldönteni, hogy mit akar. Mindig vannak olyan furcsa mozzanatai, hogy nem tudom eldönteni, hogy milyen irányba halad... Kicsit érdekes, egyszer jókedvű, máskor depis, kis emo... xD Megpróbálok úgy viszonyulni hozzá, hogy érezze, hogy bármikor fordulhat hozzám, csak néha ezt nehéz megértetnem vele. Most már lassacskán csak belátja, de eddig sem értem, hogy mi volt ezen olyan bonyolult... Na jó, más téma. =D
Holnap lesz a suli utolsó napja. Hála a jó égnek. xD Már éppen elég volt ebből ennyi, amennyit most kaptam, nem kell ennél több belőle. xD Ha úgy vesszük, éppen hogy ezt is kibírtuk. xD A sok szar dolgozat meg minden más, már le vagyok fáradva, jó lenne már egy csomót aludni. ALUDNI! Nem, "aludni". Na Z., döntsd el, melyik. xD
Épp G.-vel beszélek msn-en. Mármint ő most a sulis G. Nem Ausztria G. =P Szeretek vele beszélgetni, folyton felvidít. =) Bár néha neki is megvan az a tipikus nagyon pasi stílusa, de istenem, melyik pasinak nincs... xD Elvagyok vele, elhülyéskedünk, de ha élőben beszélgetünk, persze hogy nem olyan nyitott, mint ilyenkor... =P
Ausztria G. nagyon kivan. xD Teljesen idiótán viselkedik, mióta itthon van. Tiszta gyerek ez az ember. xD Mindenképpen meg akar fürdetni... xD Mondom ok... xD
Elég ennyi mára, az ünnepek közt jelentkezem. Csók puszi: MiaszaMisza
2009. december 11., péntek
2009. december 11. péntek
Z. még mindig aggaszt. Most hajba kaptunk egy kicsit, és nem tudom, mi lenne a következő HELYES lépés. Szeretném, ha olyan lenne a viszonyunk, mint pár napja. De már nem hiszem, hogy így lesz. Ő hogy is mondjam... nincs túl jó lelki állapotban (nem mintha én abban lennék...), és emiatt szerintem egyáltalán nem aggasztja ez a dolog. Sőt, szerintem ő már ezen túllépett. Nekem nem megy olyan könnyen. Szerintem én itt már semmit sem tudok tenni. Jobb lesz, ha én is túllépek a történteken, és elválnak a közös munkán kívüli útjaink. Az egyetlen gond, hogy ez megy a legnehezebben. Mikor reggel felkeltem, azt hittem egyszerűbb lesz, ha a tegnapi szakítási bánatomban elfojtok mindent, és nem leszek nyitott semmire sem. De nem jött össze. Már most megint ezen gondolkozom, hogy milyen értelmetlen dolgon kaptunk össze. Ha vissza is tudnék lépni az időben, nem hiszem, hogy változtatnék a dolgokon. Muszáj csupán munka-kapcsolatra szorítkozunk. Zs. is megmondta, hogy tényleg jobb lenne, ha csak a munka kötne össze minket, semmi más. Tudom, hogy igaza van, teljes mértékben osztom a véleményét. De mégis rosszul esik, hogy Z. ennyire... hogy is mondjam... butus. De persze nem csak ő. Ebből a szempontból én is az vagyok. Nagyon is. E. is itt szapul, hogy ne marjuk már egymást, ne veszekedjünk folyton, hogy majd menjünk fel hozzá beszélgetni, csak ne veszekedjünk. De ha elé állok, tudom, hogy nem fogok tudni a szemébe nézni. Nem tudok, mert... áhh... ezt nem tudom leírni. Ő tudja, hogy miért. Annyi nekem épp elég.
M. 2 (egy exem, mellesleg nagyon jó barátom) is leamortizált, hogy legyek jobban. Össze is jött neki. =) Ő az egyik legfontosabb ember az életemben, nagyon sokat jelent nekem, hogy ő van nekem. Mindig fordulhatok hozzá. Ilyenek az igazi barátok, mint ő.
Elég ennyi mára, majd jelentkezem újabb, frissebb infókkal legközelebb! Csók, puszi: MiszaMisza
2009. december 10., csütörtök
2009. december 10. csütörtök
Fáradt vagyok... Belefáradtam ebbe az örökös megfelelni vágyásba, hogy mindenki elvár valamit tőlem, de az nem én lennék. Persze itt nem csak az iskolai és otthoni kötelezettségeimre gondolok, hanem a magánéletben is. M-el nem jövünk ki nagyon jól, és most egy barátommal is összevesztem. Mint mindig... -.- Egy hülye f*sz... -.- Folyton játssza, hogy ő mennyire jó, mennyire happy meg minden, elvárja tőlem, hogy én is mindent leszarjak. De nem lehet, engem:
1.) nem erre neveltek;
2.) a megfelelni akarásomba nem fér bele, hogy gyerek legyek csak azért, mert egy ember azt úgy akarja;
3.) mert muszáj, hogy felnőtt legyek;
4.) mert ha leszarnék mindent, az nem én lennék, a sok barátom így ismer,amilyen most vagyok, és az igazi barát akkor igazi, ha így elfogad.
Csak nem tudom, hogy miért akarom/csinálom én ezt... Nem vagyok köteles bárkinek megfelelni, a mások kedvére tenni állandóan. Nem lehetek mindig jókedvű, boldog... Ez van, ezt kell elfogadni. Ha meg nem tetszik, akkor nem kell az én társaságomban lenni. ENNYI!!!
Azon kívül semmi sem olyan, mint rég. Emlékszem, hogy mikor kicsi voltam, mennyire nem volt gondom semmire sem. Fáj, hogy most annyi mindenre kell figyelni, annyi mindennel kell törődnöm, hogy egyszerűen nem marad sem időm sem energiám rendbe vágni a magánéletemet.
M. is csak három napra jönne eddig át elvileg, mikor az ünnepekre hazajön. Szar ez így... Nem foglalkozunk már annyit egymással, mint eddig, ez a nagy harci helyzet. Nem jut időnk egymásra, hogy egy kicsit beszélgessünk. Ő is sokat dolgozik vagy tanul, nekem is tanulnom kell és még ott vannak az iskolán "kívüli" elfoglaltságaim. Már belefáradtam az életbe. És ahogy egyre telik-múlik az idő, ez egyre csak nehezebb és nagyobb felelősséggel jár majd. NEM AKAROK FELNŐNI!!! Ez nem fair, hogy mennyi teher nyomja a nők vállát, míg általában a férfiaknak nem sok gondjuk van a a dolgokra... Tisztelet a kivételeknek...
Ennyit mára, majd jelentkezem. Csók, puszi: MiszaMisza
2009. október 26., hétfő
2009.október 26. hétfő
Délután kitakarítottunk anyuval a lomost... Még most sem vagyunk kész, de már annyira elfáradtam, öt órán át megállás nélkül válogattunk, pakoltunk, zsákoltunk. Kimerítő volt, sok volt a por is, már fulladoztam... xD De lassan már kész lesz. =) Annyi hülyeséget találtunk... A régi füzeteimen kívül elkezdett naplókat, ellenőrzőket, barátság füzeteket és persze woodoo babát is... =O xD Érdekes felfedezéseket tettünk... Olyan kabátokat meg ruhadarabokat is megleltünk még ezen kívül, amik már 22 éve ott porosodtak. Végre már minden elpateroljuk. =)
Tegnap éjszaka nehezen aludtam. Egyszer felébredtem, s azon veszem magam észre, hogy M. után nyúlok, de nem találom sehol. Tudtam, hogy nincs ott, de kerestem, hátha mégis ott van valahol az ágy szélén és csak messzebbre kell elnyúlnom, de semmit sem találtam a dísz párnáimon kívül. Annyira valóságosnak tűnt a jelenléte, talán a Playboy párnámra fújt parfümje miatt kápráztak a gondolataim. Annyi szent, hogy ha mindig, mikor befekszem az ágyamba, eszembe jut, ahogy hozzá bújhattam, ahogy álomba simogatott éjjel. Furcsa nagyon most nélküle. Remélem, megszokom minél hamarabb.
Viszont már egyre többet gondolok a karácsonyra. Na vajon miért... =) Akkor kicsit több időt tölthetünk együtt, ott lesz a szilveszter is. Arra is kéne valami jó bulit csinálni. Csak féltem a lakást... Na de majd ha összejön, akkor a hegyekbe megcsináljuk D.-vel és a többi osztálytárssal. =D Mindenképpen.
Szerintem én csinálom magamnak egy jó teát (kizárólag green tea) és befekszem az ágyba, míg M. feljön msn-re. Csók puszi: MiszaMisza
2009. október 25., vasárnap
2009.október 25. vasárnap
Sok minden történt az lemúlt időszakban, de valahogy most mégsem találom fontosnak a boldog dolgokat.
Itthon volt Ő, de már ismét egyedül maradtam. Ha minden egyes könnycseppért, amit ilyenkor ejtek, kapnék mondjuk 100,- -ot, már meggazdagodtam volna. Három boldog találkozás, sok boldog pillanat, és rengeteg könny a három fájdalmas elválás után. Azt hittem, mostanra már megedződtem, erős leszek, de nem így lett. Míg láttam és a szemem előtt volt, nem tűnt olyan nehéznek. De miután már egyik pillanatról a másikra rádöbbentem, hogy nem láthatom már, összetörtem. Úgy zokogok még most is, mint egy kisgyermek, akitől elvették a legféltettebb játékát. Csak annyi különbséggel, hogy nekem a szívemet vették el. Tulajdonképpen nem is elvették. Én adtam oda. De nem is ott kezdődik a probléma, hogy rossz embernek adtam volna oda, mert nem így van, hanem olyannak, aki túl messze él ahhoz, hogy tényleg boldogok lehessünk együtt.
Lehetetlen egy dolog a szerelem... Mindig olyan emberbe leszünk szerelmesek, akivel sosem jön össze tökéletesen. Nem lehettek álom pár, a kivételes ellenpélda a többieknek. Mindenki csak papol a tökéletes kapcsolatról, de senki sem tudja megvalósítani.
A mi kapcsolatunkat sajnos a lehető legmeghatározóbb tényező befolyásolja: a távolság. Minden annyira tökéletes lenne, csak ez a kiváltó tényező az egyetlen hibás faktor (lopott szó =P ).
A faktorról jutott eszembe, hogy milyen témával kapcsolatban használta ezt M.
Feküdtünk az ágyon, és beszélgettünk. Szóba jött, hogy miért nem tudok megbízni benne. Mondtam, hogy azért, mert félek. Félek, mert ő az egyetlen, aki meg tud bántani. Erre mondta, hogy ő egy olyan "faktor" az életemben, aki megbánthat, ezért sosem fogok benne bízni.
Ez butaság. Nagyon szeretem, de ahhoz, hogy valakiben teljes mértékig megbízzunk, ahhoz bizonyítani kell. Tudom, hogy ő nagyon sokat bizonyított, de olykor elveszítjük a másokba vetett hitünket, s már nem tűnik olyan könnyűnek az a bizalom dolog. Nekem épp elég az, hogy bármi történhet, mert nem vagyok ott, nem tudom kivédeni a "támadásokat". És ez szerintem fordítva is igaz. Nagy mértékben befolyásolja a hitet az is, hogy a másik környezetében talán olyan emberek vannak, akitől még a jelenlétedben is féltenéd a másikat. Megbízom benne, de muszáj józannak is maradnom...
Egyszerűen nem tudok másra gondolni. Két barátom próbál vidítani msn-en, de nem megy. Tanácsolnak minden félét, de legfőképpen azt, hogy mozduljak ki, vonjam el egy kicsit a figyelmem. De legszívesebben csak feküdnék és sírnék megállás nélkül. De még a saját szobámban is fájdalmas lennem, hiszen minden rá emlékeztet. Ha az ágyban fekszem, eszembe jut, hogy tegnap este még hozzá bújva feküdtem... Ha itt ülök a gép előtt, eszembe jut, ahogy idehajolt hozzám és megcsókolt... Ha az ablakba állok és kifelé nézek, eszembe jut, ahogy mögém állt és megölelt... Nincs olyan része a szobának, ami ne emlékeztetne rá. Nem csodálkoznék, ha éjjel a nappali kanapéján kötnék ki...
Már valószínűleg a gépen ül és hazafelé tart. Érzem, hogy egyre távolabb kerül tőlem. Hogy a boldogság ajtaját hirtelen mintha becsapták volna előttem, s a magány szobájában állva a falak egyre mennének egymás felé, mígnem összenyomnak. Akár egy elvarázsolt szoba.
Annyira elkeseredett vagyok, hogy énekelni sem tudok egy sornál többet anélkül, hogy ne állnék meg sírni... Az ének eddig mindig eredményre vezetett, jobban lettem, de most ez sem segít. Sosem voltam még olyan rossz állapotban, hogy ne tudtam volna akár csak egy kicsit is énekelni. De most... teljesen szétestem. Még jó, hogy van egy hetem összeszedni magam... Ha ez nem lenne, el se merem képzelni a teljesítményemet a suliban...
Én most már lelépek, hátha találok valami olyan zugot, amiben az összes emlékemet leveszítem, és csak ülök... Jó éjt mindenkinek! Csók puszi
2009. augusztus 29., szombat
2009. augusztus 29. szombat
Szomorúnak érzem magam. Sorry, az is vagyok. Nem tudom, hogy mi történik körülöttem, de inkább jobb is, ha nem tudok róla. Úgy érzem, bezárkóztam a magam kis világába, amibe senkit nem engedek be. Ha akarnám se tudnék mit tenni ez ellen. Az esős idő elnyom, a barátaim szétszéledtek az iskolakezdés miatt, így egyedül maradtam. Mint az EMOsoknak fáj a világ, úgy nekem a valóság fáj, illetve azt elfogadni. Sokat tettem már másokért, de mások értem... annál kvesebbet. És ott tartunk, hogy most nekem lenne szükségem segítségre, de nem számíthatok senkire sem. Ezt a terhet muszáj egyedül cipelnem, nem segíthet senki sem. Tudnék változtatni a dolgokon, egyszerűbb is lenne, de nem jobb. Nem akarom csak azért az egyszerűbb utat választani, mert könnyebb. Az olyan, mintha megfutamodtam volna, amit sosem teszek.Pedig annyival könnyebb lenne! De az igazság az, hogy... félek. Félek a változástól, attól, hogy a más... rosszabb. Pedig mondják, hogy minden rosszban van valami jó. De abban a rosszban, amiben most vagyok, nem látok semmi jót. Segítsen már valaki meglátni a helyes utat!
2009. augusztus 28., péntek
2009. augusztus 28. péntek
Most viszont csak a szokásos dolgokkal szolgálhatok. Nagy szerelmek, szakítások, utána nagy bulik, amiken esélyt kapsz a felejtésre (orgia hajnalig)... (szerzői hozzáfűzés: nem szakítottunk M.-val, nem is tervezem) Erre lenne szükségem. Egy kis kikapcsolódásra. Ezért holnap el is megyek valahova (a reklám érdekében nem mondom meg, hogy hova), de az a hely nagyon klassz. :D
Mostanában kicsit hamar kikészülök... Nem tudom, hogy jogos-e, de ez van. Na jó, tudjátok, hogyha ilyet mondok, akkor pasi keze van a dologban. Életemben először vagyok kissé... féltékeny... Nem is tudom, hogy féltékenység-e ez. Talán inkább bosszús vagyok. Na jó. Szemét dolognak tartom, hogy egyesek mindent megtehetnek, míg mi halandók skatulyába vagyunk zárva. Ááá, beleőrülök! Hallgatom ezeket a szar zenéket, és lassan ott tartok, hogy felhívok valakit, hogy ragadjon ki ebből a helyzetből. Tudom, hogy ki lenne ez a személy, de ő kicsit most hogy is mondjam... Jelenleg nem éppen van olyan közel, mint szokott lenni. Hogy őszintén megmondjam, hiányzik... Jó lenne már találkozni vele... De ez szeptember első hetéig nem megoldható. Vele olyan őszinte lehetek, mindig elmondom neki, ha valami bánt. Nem mintha értelmes megoldást tudna mindig kitalálni, de valahogy ő közel áll a szívemhez. Talán ezért is érzem meg annyira a hiányát.
Értelmetlen dolog a magány. Ha valaki idáig eljut, annak komoly érzelmi háttere van. De ha valaki mégis odáig jut, hogyan tud kikászálódni belőle? Lehet, hogy a suli jó gyógyszere ennek, de éppenséggel csak alternatív megoldásnak felel meg. Az egyetlen igazi gyógyszer a boldogság...
Ezekkel a szavakkal búcsúzom tehát. Csók puszi
2009. augusztus 21., péntek
2009. augusztus 21. péntek
A probléma a következő:
Mint midig, beindul az agy-tekervény a három testvér között, aminek a következménye egy hatalmas humbug, amit mi kombináltunk, na meg persze sok sok könny és kiabálás. Na jó, nem ködösítek tovább... A helyzet az, hogy mostanában hanyagolva vagyok M. által. Jó, megértem, hogy elfoglalt (vagy mégsem), hogy dolgozik, tanul (ezt már meg). De régebben annyi sms-t váltottunk, mostanában alig hogy beszélünk. Jóformán nem kommunikálunk egyáltalán. Ezen kicsit kiakadtam, hisztizni kezdtem, miközben volt pár vendégünk és előttük rendeztünk anyával jelenetet.
(részlet a "Hogyan csináljunk hülyét magunkból és az anyánkból mások előtt" című sorozat egy epizódjából)
- Ne kombináljatok már állandóan, olyan hülyék vagytok!
- Anya, mi a szarnak szólsz akkor bele, ha nem tudsz semmi olyat mondani, ami érne is valamit?!
- Biztos, hogy szeret, csak ti vagytok tényleg ilyen hülyék, hogy kitaláltok mindent!
- Látod, ezért nem mondok neked semmit. Mert ilyen vagy!!!
- Nem érdekel tovább a M. témád!
- Jó, ne is érdekeljen! Ne csodálkozz, ha semmit nem mondtam és fogok elmondani neked!!!
És MiszaMisza elviharzott. Attól függetlenül vígan boncolta a témát. Már a fejem fogtam, visszamentem, megint kiabáltam, közben persze sírtam (mint mindig, ha valamin kicsit is felhúzom magam...).
Az persze már lényegtelen, hogy az anya véleményét nagy részben nem osztjuk sem T.-al, sem V.-al. Nem lényeg...
Már kajak füstül a fejem, lemegyek és lehűtöm magam egy zuhannyal, remélem, jót tesz majd. A problémát még mindig nem fogja megoldani, de pillanatnyilag annak is örülnék, ha nem erre gondolnék.
Csók puszi: MiszaMisza
2009. augusztus 18., kedd
2009. augusztus 18. kedd
Újra "egyedül" vagyok. Annyi különbséggel, hogy nem vagyok szingli, csak M. hazament már egy ideje. Bocsi tényleg, hogy nem írtam, de nem sok kedvem volt összefoglalni, hogy mik történtek a nyáron. Így csak címszavakban:
- nyaralás
- mozik
- koktélok
- sok szerelmes perc Vele
Körül belül ennyi. És az a nagy harci helyzet, hogy mindjárt itt a suli. Semmi kedvem sem a sulihoz, sem a tanuláshoz, és pár emberhez sem (itt nem kell osztálytársra gondolni... -.-) Egyszerűen fáradtnak érzem magam... Elvagyok, mindig csinálok valamit, de mégis... Annyira azért nem töröm magam, hogy elfáradjak. Akkor is... A fene esne bele ebbe a szar iskolába! :@
És megint csak ott tartok, hogy egyedül vagyok. És még valószínűleg jó pár hétig így is lesz. Megmondom őszintén: hiányzik. Nem tudom, hogy mit csináljak nélküle... Eddig minden olyan szép és jó volt. De mióta elment... üres lett az életem. Na neee... Hagyjuk az önsajnálatot!
Kivágták a kedvenc fámat... :'( Ami itt volt az ablakom előtt... Sok szívtelen népség, hogy tehették ezt?!?! Kegyetlenség... Hol fog felmászni Rómeó? xD Bár Robin Hood többet mászott fára... *-)
Emberek... én nem vagyok önmagam... megyek és megkeresem magam. Csók puszi
2009. július 6., hétfő
2009. július 6. hétfő
Igen, M. végre hazajön. Már nagyon hiányzik, szeretném már átölelni, stb... :) De ha hazajön, az azt is jelenti, hogy egy időre megint hanyagolni fogom a barátaimat, amit nem kéne... Nem baj, most körülötte forog az életem, és ezt az igaz barátok megértik és nem hányják szemre.
Az emlékek... Az utóbbi pár napban P.-vel kibékültünk, nosztalgiáztunk. Jól esett végre beszélgetni vele, és most érzem, hogy újra jóban vagyunk. Olyan sok mindent elfelejtettem már az elmúlt egy év alatt, amiken akkor nagyokat nevettünk, és többször is visszaidéztük őket. De ezek az emlékek elhalványultak. Az életem más irányt vett, amihez a múltamnak nem lehetett köze. De a felejtés nem ment egykönnyen. Még néha most is eszembe jut, hogyha másképp tettem volna dolgokat, miként alakult volna a jövő, ami mostanra már elmúlt. Sajnos is és szerencsére is. Nem fejtem ki, aki tudni akarja, kérdezze meg! xD
A nyári szünet rohadtul gyorsan telik, pedig nem is csinálok javarészt semmit sem. A tópartra sem járok ki olyan gyakran, mint tavaly ( tegnap először fürödtem a tóban... ). Remélem, hogy nektek több elfoglaltságotok van, mint nekem, és jól szórakoztok.
Csók, puszi: MiszaMisza
2009. június 22., hétfő
2009. június 22. hétfő
Mind a kettő M.-mel kapcsolatos.
Első: egy kis kiruccanást terveztünk a nyárra. De ismét közbelépett az erősebb had: apám. Nem enged sehova, szinte tömlöcbe zár itthon. Ha felvetem neki az ötletünket, egyszerűen bekattan, és tiltakozik. Mindig van valami kifogásolnivalója. És persze elég nyomós indoka van, hogy miért nem enged: kiskorú vagyok. Illetve fiatalkorú, amibe nem köthetek bele semmiképpen sem. Sajnos... Így a nyári kis kiruccanás most hadilábon áll apám hihetetlen rossz természetével. Hiába mindenféle ellentámadás, nem törik meg. De lehet, hogy most úgy néz ki a dolog, hogy mégis megtörik a páncélja és elbukik a csatatéren, mert én erősebb vagyok... :D
Második: a jövő. Valamelyik nap beszélgettünk M.-el a jövőnkről. A közös jövőnkről... Nehéz dolog. Szóba került egykét dolog... Például, hogyha ki is bírnánk ekkora távolsággal az elkövetkezendő éveket, hogy kiköltöznék-e hozzá, ha lehetőség adódna rá... Egyetlen probléma van ezzel. Mégpedig, hogy nagyon nehezen adnám fel az itteni életemet. Hiszen minden ideköt. A családom, a barátaim, a tanulmányaim... Tulajdonképpen az egész életem. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy jó lenne később elköltözni Magyarországról... És lehet, hogy a szerelem kifizetődő ár lenne erre. De vajon képes lennék rá, hogy feladjam az eddigi életemet? Mivel lenne jobb odakint, mint itt? (az biztos, hogy annyival jobb, hogy M. ott lenne nekem) De a többiek... Valószínűleg fel kellene adnom mindent azért, hogy mi együtt lehessünk. Meg tudnám tenni? Nem biztos... Nagyon szeretem őt, még az életemnél is jobban... De persze egyáltalán ha addig együtt is maradunk, hogy ezt a kérdést komolyabban megfontoljuk. Annyi szent, ha most ilyen nehéz ezt eldönteni, később még nehezebb lesz... Az egyetem... A munka lehetőségek... Na meg a nyelv tudás. Egy szót se tudok németül, nemhogy még ott megérteni is... Mindegy... Ezzel csak még inkább kétségek közé vetem magam, amit nem szabad. Egyben vagyok biztos, de abban mindennél jobban: hogy nem akarom elveszíteni M.-et.
Na jó... elég az önsanyargatásból.
Csók puszi: MiszaMisza
2009. június 20., szombat
2009. június 20. szombat
Első és legfontosabb: felhagytam a múlt kergetésével. Ezzel Z.-re gondoltam... Már szakítottunk végleg (hála a jó égnek észhez tértem végre), és már a világ-mindenségért sem kezdenék vele újra kapcsolatot. Bőven elég volt belőle annyi, amennyit kaptam és megtapasztaltam. Azóta, amikor néha napján beszélünk, ugyanolyan gyerekesen féltékeny, szemét, hazudozó... (na jó, ezt nem tudhatom biztosan, de amennyire ismerem, biztosan így van...)
Második, de az elsőnél fontosabb: végre itt a nyári szünet! Őrült bulik minden hétvégén, tomboló baráti körben partyzás, éjszakába nyúló dvd-zések... De a nyár lehető legjobb élménye még hátra van! (erről többet majd a részletekben... :D )
Harmadik és egyben az összes közül a legfontosabb: rátaláltam a nagy Ő-re. Ne kérdezzétek, hol kerestem, hogy találtam... Csak jött... Betoppant az életembe még februárban, de hivatalosan csak egy hónapja és tizenegy napja vagyunk együtt. M., és ő nem a James Bond filmek ész veszejtő férfi főszereplők drága főnök asszonya... Ő az, aki megmutatta nekem, hogy egy kapcsolat lehet - hiába a nagy távolság - csodaszép, hihetetlen és rendkívül őszinte. Ez olyan szerelem, amit még sosem tapasztaltam. Az eddigiek alapján úgy tűnik, sosem voltam igazán szerelmes... de most... Sajnos az a fránya távolság az egyetlen gond, ami közénk áll. De már nem sokáig, mert a nyáron hazajön kb. egy hónapra, amíg a nyári szünete tart.
A sajnálatos dolog az, hogy a tavalyi fogadalmunk még mindig nem teljesedett be, miszerint L.-nek, J.-nek, K.-nak és nekem egyszerre lesz pasink. Na ez a dolog az, ami még tervezendő, de nem lehetetlen. :D Muszáj valóra válnia... xD
Hogy elfoglaljam magam a nyári szünet alatt, kerestem magamnak nyári melót, de nem jött össze, így maradok a napi unalomnál. Legalább nekiállok a környezetemben mindent helyrehozni, ami eddig nem úgy jött össze, mint azt szerettem volna. Például rászokom a rendszerességre, mind a blog és a szobám terén. Rá kéne szokni a rendre is... xD
Na jól van emberek, majd legközelebb kicsit szaftosabb történetekkel jelentkezem. Have a nice weekend, bye
2009. március 23., hétfő
2009. március 23. hétfő
Mikre nem jön rá az ember egy kapcsolat alatt... Tudja ezt az, akire értem. Mégis annyit elmondanék neked, már ha olvasod a blogomat, hogy:
Fölösleges nekem hazudnod, mert úgyis rájövök és akkor rosszabb lesz neked. Nem feltétlenül jó a "kegyes hazugság", ahogy ezt te neveznéd. Bár annyit még megkérdeznék, mit szólnál ahhoz, ha én most itt azonnal összejönnék J.-vel? Gondolom, nem örülnél neki... De légy nyugodt, jössz te még az én utcámba, ezt még kamatostul visszakapod!
Szóval, ott tartottam, hogy... Megvan. A könyvet nem nagyon olvasgattam ma, mert nem volt rá időm. Majd a napokban azért folytatom, és elmesélem nektek, hogy érdemes-e tovább olvasnotok, vagy eleve elkezdenetek, ha tervezitek a közeljövőben.
Czuppcsika
2009. március 22., vasárnap
2009. március 22. vasárnap
Pussz
2009. március 20., péntek
2009. március 20. péntek
Az imént olvastam egy cikket a macsó pasikról. Kicsit feldolgozom ide nektek:
A kockázatokról és a mellékhatásokról...
• Megeshet, hogy egykét jól sikerült randi után egyszerűen elfelejt felhívni. Hiába, amilyen intelligens, olyan „rossz” a memóriája. (Na igen... az a bizonyos telefon-téma. A macsó pasiknak az idő múlásával egyre nehezebben esik minket, egyszerű embereket felhívni. Ebben az esetbe kettő lehetőség van: vagy így adja tudtodra, hogy neki csak ennyire kellettél, vagy megcsal. Ez van.)
• Azonban ha egy laza mozdulattal ejt, az valószínűleg még mindig jobb, mintha a hátad mögött fűvel-fával csalna, mert ez is benne van a pakliban. (Na itt merül fel, amiről az előbb beszéltem.)
• Ha nem is lép félre, akkor sem tud kibújni a bőréből. Készülj fel, hogy valószínűleg minden csinos nőnek csapja majd a szelet, akár a jelenlétedben is, és mindezt szemtelenül természetes köntösbe bújtatva. (Na igen... a tapasztalat... ha van egy jó pasid, aki körül csak úgy zsongnak a vetélytársak, nem érdemes hosszútávra tervezni. Lehet, hogy ő álmaid pasija, de ő tényleg csak egy álom. Ne akard zsigerből megváltoztatni, hiszen az már nem ő lenne. De valahogy mégis csak nevelni kéne a jóra, nemde? Hát, ha ez neked összejött, írhatsz nekem is egy e-mailt, mert ez eddig még nekem sem sikerült.)
• Mellette hamar kínzó gyanakvás lesz úrrá rajtad, és félőrült detektívvé válhatsz, még ha eddig teljesen normálisnak mondtad is magad. Ha amúgy is féltékeny típus vagy, a macsó tönkretesz idegileg. (Hát, nem feltétlenül, de előfordulhat. A macsó pasiknak szokása az őrületbe kergetni partnerüket. Nem biztos, hogy szándékosan, de megeshet. Egyszer volt egy ilyen macsó pasim. Nem követtem, meg semmi ilyesmi, de olykor-olykor előfordult, hogy ellenőrizgettem...)
• Vigyázat, nehezen nevelhető! Sőt, előfordul, hogy egész egyszerűen betörhetetlen. (Akár csak a vad lovak esetében. Fifty-fifty az esély rá...)
• Ráadásul ő már csak olyan, hogy szeret uralkodni. Igen, rajtad is. Ha nem viseled el, hogy a férfi a domináns fél, ideje más típusú partner után nézni. (Szeret ő irányítani, de vigyázat: nehogy hagyd! Nem kell nekiesni vagy ilyesmi, de próbáld te irányítani a dolgokat. Hidd el, kisebb lesz a csalódás.)
• Ha mégis sikerül „megfognod” magadnak, még sokáig számíthatsz rosszindulatú pletykákra, idegesítő konkurenciára. Hiába, ha egy saját macsót birtokolsz, irigyeid száma hirtelen drasztikusan megugrik. (Nem csak akik téged utálnának, hanem te is utálni fogsz pár embert...)
• A macsó gyakran csak egy olyan álomkép, amelyet saját fantáziád éltet. Ha közelebbről megismered, könnyen előfordul, hogy közel sem olyan, ahogy elképzelted. Tipikus sztereotípia, hogy az ilyen típusú pasik jók az ágyban, holott ez közel sem törvényszerű. (Nincs hozzáfűzni valóm... xD)
A remény hal meg utoljára
Ha minden kockázat ellenére is úgy érzed, hogy megéri, hogy nem akarod kihagyni az életedből, hogy meg kell próbálnod vele, „lesz, ami lesz” alapon – akkor tedd azt.
És ne feledd:
• Talán pont te vagy az a nő, aki egyéni bájával és varázsával kihozza belőle a megrögzött „monogámistát”. (Legalábbis egy időre.)
• Vagy egyszerűen csak jó helyen vagy jó időben, amikor a hithű nőcsábász megunta a kicsapongó életvitelt, szeretne végre jó útra térni, és megállapodni. Talán már csak egy kis bátorításra vár. Ha viszont nem akar lehorgonyozni, lehetsz te akármilyen különleges, sajnos az is kevés lesz.
Tippek, ha belevágnál
• Készülj fel, hogy a vérbeli macsót nagyon nehéz megszerezni, és még nehezebb megtartani. Szóval ideje felvenni a kesztyűt. (Azt bizony nem árt.)
• Csak akkor randizz vele, ha azt is el tudod fogadni, hogy csak futó kapcsolat lesz a dologból. Ha eleve számolsz ezzel, nem érhet kellemetlen meglepetés. Sőt, ha pedig csak egy kis szórakozásra vágysz, akkor emberedre akadtál. (Én akkor is azt mondom, előbb gondolkozz, hallgass a barátaidra, már ha persze ellene vannak. xD Nem kell rájuk haragudni, hiszen ők a legjobbat szeretnék neked.)
• Csak akkor vágj bele, ha erősek az idegeid, és nem vagy kifejezetten féltékeny típus. (Ez bizony tény. Ha amúgy és féltékeny típus vagy, semmiképp se menj bele a kapcsolatba, mert az öngyilkosság. Kinyírod az idegeid.)
• Soha ne igyál előre a medve bőrére, és ne bízd el magad. Az, hogy láthatóan odáig van érted, nem jelenti azt, hogy egyedül érted van oda. (Hidd el, ez így van. Figyelj a kis jelekre, hiszen az apróságok JÓ értelmezése sokat segíthet. Azért emeltem ezt ki, mert fontos, hogy ne légy paranoiás, viszont ez néha igaz lehet.)
• Vedd félvállról! Amíg nem vagy biztos a dolgodban, ne mutasd ki, hogy komoly terveid vannak, ne beszélj gyerekről, házasságról, és főleg ne hűségről. (És mi van, ha éppen ő beszél erről? A tennivaló: iszkolj! xD Nem azért, mert neked az elveid ellen van a gyerek nevelés, házasság, vagy ilyesmi. A macsó pasi képes még a továbbtanulási terveidről is lebeszélni, amit addig szentül támogattál és hittél benne. Összetörheti a hőn dédelgetett álmaidat!)
• Ugyanakkor véletlenül se légy lekezelő, nehogy megsértsd a hiúságát! Legyél kedves, barátságos és szórakoztató. (De csak annyira, hogy nehogy véletlenül beleszeress!)
• Nyugodtan randizz, flörtölj más pasikkal is. A macsót csak az olyan nő érdekli igazán, akit nehéz megkapni. Játszd kicsit az elérhetetlent. (Kicsit?! Na jó, tényleg csak egy kicsit. Ne légy örökre elérhetetlen, mert akkor rádun, és más nő felé veszi az irányt.)
• Hagyd, hogy mindenben ő kezdeményezzen! Ugyanakkor ne engedd, hogy megfeledkezzen rólad! Jobb híján intézd úgy, hogy véletlenül fussatok össze. (Persze... véletlenül, mi? xD)
• Érzékeltesd vele, hogy nem körülötte forog a világ, hogy nem csak róla szól az életed, hogy kitűnően elvagy nélküle is. Ha azt érzi, hogy nem kell neked, egyből felébred benne a vadászösztön, és rendkívül érdekes leszel számára. (Én inkább azt mondom erre, hogy megeshet. Nem biztos, hogy ez garantáltan így lesz, de mi garantál t egy ilyen pasi esetében?)
• Azonban túl sokáig se taktikázz! Persze fogas kérdés, hogy mi számít túl soknak. Ha már kellőképpen magadba bolondítottad (vagy diplomatikusabban fogalmazva: ha végre sikerült felfedeznie különleges értékeidet), akkor egyenes az utad. Legalábbis addig, amíg nem ébred fel benne újra a vadászösztön… (Pff... xD)
• Amíg nem komoly a dolog, ne féltékenykedj feleslegesen, sőt ha már komoly, akkor se. Minden pasi utálja, hát még a macsó. Ne rendezz jelenetet, csak tudasd vele konkrétan a határokat, vagyis hogy számodra mi fér bele egy kapcsolatba, és mi nem. Óvakodj attól, hogy kalitkába zárd, ha nem akarod, hogy szedje a sátorfáját! (Nehéz megállni, de sikerül.)
• Amíg „fél lábon áll” a kapcsolat, amennyiben megoldható, ne légy szerelmes a macsóba! Vagy legalábbis konokul tagadd, még magad előtt is. Ha ez már nem működne, legalább jól álcázd. (Ez fontos! Valamilyen szinten itt is fontos az, hogy légy közömbös...)
Nincs garancia
Jobb, ha tudod, a macsó nem zsákbamacska. Rosszabb annál. Olyan, mint amikor búcsúban vásárolsz. Nagy az esély, hogy elromlik, garancia viszont nincsen. Persze lehet cserélni, de az mindig nehézkesen megy, és némi szívfájdalommal jár. Ha pedig mégis sikerül megszelídítened, vigyázz, nehogy átess a ló túlsó oldalára. Ha kitépve szárnyait papucsot csinálsz a macsóból, félő, hogy egy csapásra elveszti minden vonzerejét. Van, akit egyszerűen hagyni kell repülni.
Hát, ezúton közlöm, sajnos nincs használati útmutató a donjuanokhoz. Ha valaki talál esetleg valami érdekeset ezek kívül, küldd el ide: szupercsajszi@vipmail.hu xD xD xD
A mai bejegyzésem kicsit hosszúra sikeredett, de remélem, legalább hasznos. Én tényleg azt mondom, hogy egy macsó pasitól ne számítsatok másra, csak egy egyszerű (néha kicsit hosszú) játékra. És hogy ha mégis ilyen pasira vágysz, egy kérdés: Meddig várj, amíg képes egy komoly kapcsolatra? Soha nem lesz az. Na jó, 60 évesen már más... De ahogy öregszik, egyszer szemtelenebbül vadítja a nőket. Nem lehet azt mondani, hogy 30-as éveire már megjön az esze és családot akar. Megeshet, de nem biztos! Fogd fel tényleg egy játéknak, kalandnak, de ne felejts el olvasni a jelekből!
Kisses
2009. március 8., vasárnap
2009. március 8. vasárnap
Az elmúlt napokat betegséggel töltöttem... Nem tudom, mit szedtem össze, de lázas voltam, fájt a torkom, gyenge voltam és szedtem legalább négyféle gyógyszert. Nem kívánom senkinek sem. De a legjobb az egészben, hogy jövő héten minden napra terveztem valamit, ami miatt muszáj volt meggyógyulnom, ami hála a jó égnek, sikerült is.
Hétfő: kémia dolgozat
Kedd: ECDL vizsga (access = adatbázis kezelés)
Szerda: fizika előadás (fényszennyezés)
Csütörtök: Budapest
Péntek: elbeszélgetés a Célpont irodában
Szóval, rendesen besűrítettem magamnak a programokat.
Közben éppen zenéket válogatok a laptopról, hogy áttegyem őket a telefonomra. De ki tudja, hogy mikor fogok vele végezni, mikor így is van egy csomó. Na mindegy.
Én szerintem bevágom a szunyát, mert holnap hót kóma leszek... Goodnight, holnap sulee!
2009. március 4., szerda
2009. március 4. szerda
Hétfőn motoroztam. Nagyon állat volt, élveztem, csak kár, hogy olyan kevés ideig. Igaz, kicsit hideg volt, meg a bukót is húzta hátra a szél, de nagyon jó volt! :D Vagy egy-másfél órán át...
Hát, most nincs sok mesélni valóm, későre is jár, így aztán dobok egy kómát az ágyamban.
2009. február 25., szerda
2009. február 25. szerda
Nagyon benne vagyok ebben a szerelem témában, így most az én lelki állapotomról nem beszélnék. Na jó, azért pár szó erejéig. Boldog vagyok, mert megismertem egy olyan srácot, akivel nagyon jól érzem magam (msn-en), csak nagyon messze lakik... 1200 km nem kevés. De attól függ, hogy honnan nézzük, hiszem Amerika messzebb lenne... xD
Nah, én elfáradtam mára, úgyhogy csókoltatom a társaságot!
2009. február 10., kedd
2009. február 11. szerda
Ma elmegyek a sebészetre, mert ez már nem állapot, hogy mennyire nem gyógyulok... Fáj mindenem...
Tegnap este V.-nél aludtam. Aranyos volt, ahogy aludt, és ő legalább nem horkolt!!! Olyan kis cukin szuszogott. Majd jövőhéten is nála alszom, így legalább nem kell otthon lennem, később kelhetek (csak úgy, mint általában a többi hétköznapokon).
Még a héten el vagyok tiltva az internettől. Kár, mert már lenne mit csinálnom rajta. Válaszolni az üzenetekre, msnezni a többiekkel, stb.
Nincs sok kedvem írni, szóval mentem. Csááá xD
2009. február 2., hétfő
2009. február 2. hétfő
Eltűntem.
Pénteken elmentem a Fáy bálba, utána barátnőmnél aludtam Szirmabesenyőn. Apáék azt tudták, hogy szombaton este meg a Factoryban fogok bulizni, de aztán jöttek a sorozatos dolgok, például, hogy kikapcsoltam mindkét telefonomat, így nem értek el, utol érni nem tudtak sehol sem, teljes 14 órán át (az éjszakát is beleszámolva). Bátyám próbált ismerősök alapján kutatni utánam, tesóm és a szüleim a közeli barátaim és a főnököm nyomán megtalálni, de nem ment nekik. Kajak, mint a nyomozók, úgy kerestek, hozva magukkal az egyre nagyobb fordulatokat. Végül vasárnap délután kettőkor hazamentem, és egy szép kis elbeszélgetés következett, melyben kifejtették:
a) aggódtak értem;
b) minden lehetséges embert felhívtak, aki tudhat rólam valamit;
c) az összes miskolci kórházat is felhívták, hogy nem vittek-e be;
d) hogy hatalmas büntetésben lesz részem;
e) nincs számítógép;
f) ennek érdekében azt le is kódolták;
g) nincsenek barátok;
h) se ők nem jöhetnek, se én nem mehetek;
i) semmi sport;
j) semmi Factory;
k) HATÁROZATLAN IDEIG!!!
Szóval, megszívtam, mint a torkos borz. És hogy megérte-e? Jobb lett volna igazat mondani, hiszen elengedtek volna, nem lett volna semmi baj és a bizalmukat sem vesztettem volna el. Hosszú idő lesz, míg újra bízni fognak bennem, és ez egy szörnyen hosszú út lesz, mert azt a bizalmat, amit ezelőtt élvezhettem, 16 év alatt építettem fel.
Azt ajánlom mindenkinek, hogy ne húzza ki a gyufát a szülőknél, mert a bizalom egy olyan dolog, amit nehéz megszerezni, de könnyű elveszíteni.
Csók, és majd ha kijöttem a büntiből, jelentkezem!