Hey People... Nem fényes a jövő... Nem azért, hogy valami gond lenne... De igen. Gond van. Nem nagy, valószínűleg most is csak én reagálom túl, de ha nem írom ki magamból, beleőrülök. Kínoz a... mondjuk a magány... Na jó, most se teljesen az igazságot mondom el, mint mindig. Ez van.
A probléma a következő:
Mint midig, beindul az agy-tekervény a három testvér között, aminek a következménye egy hatalmas humbug, amit mi kombináltunk, na meg persze sok sok könny és kiabálás. Na jó, nem ködösítek tovább... A helyzet az, hogy mostanában hanyagolva vagyok M. által. Jó, megértem, hogy elfoglalt (vagy mégsem), hogy dolgozik, tanul (ezt már meg). De régebben annyi sms-t váltottunk, mostanában alig hogy beszélünk. Jóformán nem kommunikálunk egyáltalán. Ezen kicsit kiakadtam, hisztizni kezdtem, miközben volt pár vendégünk és előttük rendeztünk anyával jelenetet.
(részlet a "Hogyan csináljunk hülyét magunkból és az anyánkból mások előtt" című sorozat egy epizódjából)
- Ne kombináljatok már állandóan, olyan hülyék vagytok!
- Anya, mi a szarnak szólsz akkor bele, ha nem tudsz semmi olyat mondani, ami érne is valamit?!
- Biztos, hogy szeret, csak ti vagytok tényleg ilyen hülyék, hogy kitaláltok mindent!
- Látod, ezért nem mondok neked semmit. Mert ilyen vagy!!!
- Nem érdekel tovább a M. témád!
- Jó, ne is érdekeljen! Ne csodálkozz, ha semmit nem mondtam és fogok elmondani neked!!!
És MiszaMisza elviharzott. Attól függetlenül vígan boncolta a témát. Már a fejem fogtam, visszamentem, megint kiabáltam, közben persze sírtam (mint mindig, ha valamin kicsit is felhúzom magam...).
Az persze már lényegtelen, hogy az anya véleményét nagy részben nem osztjuk sem T.-al, sem V.-al. Nem lényeg...
Már kajak füstül a fejem, lemegyek és lehűtöm magam egy zuhannyal, remélem, jót tesz majd. A problémát még mindig nem fogja megoldani, de pillanatnyilag annak is örülnék, ha nem erre gondolnék.
Csók puszi: MiszaMisza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése