Hey People! Blogolás ezerrel xD Na annyira azért ne ragadtassuk el magunkat, szó sincs róla, hogy naponta írni fogok nektek, nem ám. Csak amint van valami friss sztorim, írok nektek.
Most viszont csak a szokásos dolgokkal szolgálhatok. Nagy szerelmek, szakítások, utána nagy bulik, amiken esélyt kapsz a felejtésre (orgia hajnalig)... (szerzői hozzáfűzés: nem szakítottunk M.-val, nem is tervezem) Erre lenne szükségem. Egy kis kikapcsolódásra. Ezért holnap el is megyek valahova (a reklám érdekében nem mondom meg, hogy hova), de az a hely nagyon klassz. :D
Mostanában kicsit hamar kikészülök... Nem tudom, hogy jogos-e, de ez van. Na jó, tudjátok, hogyha ilyet mondok, akkor pasi keze van a dologban. Életemben először vagyok kissé... féltékeny... Nem is tudom, hogy féltékenység-e ez. Talán inkább bosszús vagyok. Na jó. Szemét dolognak tartom, hogy egyesek mindent megtehetnek, míg mi halandók skatulyába vagyunk zárva. Ááá, beleőrülök! Hallgatom ezeket a szar zenéket, és lassan ott tartok, hogy felhívok valakit, hogy ragadjon ki ebből a helyzetből. Tudom, hogy ki lenne ez a személy, de ő kicsit most hogy is mondjam... Jelenleg nem éppen van olyan közel, mint szokott lenni. Hogy őszintén megmondjam, hiányzik... Jó lenne már találkozni vele... De ez szeptember első hetéig nem megoldható. Vele olyan őszinte lehetek, mindig elmondom neki, ha valami bánt. Nem mintha értelmes megoldást tudna mindig kitalálni, de valahogy ő közel áll a szívemhez. Talán ezért is érzem meg annyira a hiányát.
Értelmetlen dolog a magány. Ha valaki idáig eljut, annak komoly érzelmi háttere van. De ha valaki mégis odáig jut, hogyan tud kikászálódni belőle? Lehet, hogy a suli jó gyógyszere ennek, de éppenséggel csak alternatív megoldásnak felel meg. Az egyetlen igazi gyógyszer a boldogság...
Ezekkel a szavakkal búcsúzom tehát. Csók puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése