Hey People! Itthon vagyok végre. Két napja nem jártam a szobámban, lassan már el is felejtettem, hogy mennyire szeretek itt lenni. Éppen lelki támaszt nyújtok kedves barátnőmnek R.-nek, mert szerelmi bánata van... Nem csodálom, már lassan mindenkinek az van. Ha megszámolnám, hogy nekem mennyi szerelmi bánatom volt, nemigen tudnám összeadni. Jó, annyira azért nem sok, de tényleg szar, ha az embert átverik. Ezért hívom fel minden lány figyelmét, hogy ne hagyjátok kihasználni magatokat vagy hogy olyan dolgokra vegyenek rá titeket a pasitok, ami nem tartozik a "megengedhető tevékenység"-i listátokba. De hogy a srácok se legyenek elnyomva, ti se hagyjátok magatokat csicskáztatni a sok csitri által, és a legfontosabb: ne váljatok papuccsá!!! Tudom, hogy a csajok képesek megszabni nagyon sok mindent, de ha ellenkeztek néha, azért abból is születhetnek jó dolgok. Nem kell feltétlenül azt tenni, amit a másik elvár, hiszen mindenki úgy szeresse a másikat, ahogy van, ne változtassátok meg a másikat, mert az már nem ő lesz. Saját tapasztalatból mondom, mert én is belestem abba a hibába, hogy meg akartam változtatni a másikat. Persze a végére már egészen befolyásolható lett, mert egyre jobban szeretett, de rádöbbentem arra, hogy így már nem szeretem, mert nagyon ragaszkodó lett.
Nagyon benne vagyok ebben a szerelem témában, így most az én lelki állapotomról nem beszélnék. Na jó, azért pár szó erejéig. Boldog vagyok, mert megismertem egy olyan srácot, akivel nagyon jól érzem magam (msn-en), csak nagyon messze lakik... 1200 km nem kevés. De attól függ, hogy honnan nézzük, hiszem Amerika messzebb lenne... xD
Nah, én elfáradtam mára, úgyhogy csókoltatom a társaságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése