Hey People... Nincs felkiáltó jel... és nem véletlenül, mert nincs túl jó kedvem. Sorozatos problémák adódnak az életben, de eddig úgy tűnt, megküzdöttem velük, felülkerekedtem, nyertem. De most más. Valami sokkal nagyobb probléma adódott. Nem is egy, egyből kettő jött.
Mind a kettő M.-mel kapcsolatos.
Első: egy kis kiruccanást terveztünk a nyárra. De ismét közbelépett az erősebb had: apám. Nem enged sehova, szinte tömlöcbe zár itthon. Ha felvetem neki az ötletünket, egyszerűen bekattan, és tiltakozik. Mindig van valami kifogásolnivalója. És persze elég nyomós indoka van, hogy miért nem enged: kiskorú vagyok. Illetve fiatalkorú, amibe nem köthetek bele semmiképpen sem. Sajnos... Így a nyári kis kiruccanás most hadilábon áll apám hihetetlen rossz természetével. Hiába mindenféle ellentámadás, nem törik meg. De lehet, hogy most úgy néz ki a dolog, hogy mégis megtörik a páncélja és elbukik a csatatéren, mert én erősebb vagyok... :D
Második: a jövő. Valamelyik nap beszélgettünk M.-el a jövőnkről. A közös jövőnkről... Nehéz dolog. Szóba került egykét dolog... Például, hogyha ki is bírnánk ekkora távolsággal az elkövetkezendő éveket, hogy kiköltöznék-e hozzá, ha lehetőség adódna rá... Egyetlen probléma van ezzel. Mégpedig, hogy nagyon nehezen adnám fel az itteni életemet. Hiszen minden ideköt. A családom, a barátaim, a tanulmányaim... Tulajdonképpen az egész életem. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy jó lenne később elköltözni Magyarországról... És lehet, hogy a szerelem kifizetődő ár lenne erre. De vajon képes lennék rá, hogy feladjam az eddigi életemet? Mivel lenne jobb odakint, mint itt? (az biztos, hogy annyival jobb, hogy M. ott lenne nekem) De a többiek... Valószínűleg fel kellene adnom mindent azért, hogy mi együtt lehessünk. Meg tudnám tenni? Nem biztos... Nagyon szeretem őt, még az életemnél is jobban... De persze egyáltalán ha addig együtt is maradunk, hogy ezt a kérdést komolyabban megfontoljuk. Annyi szent, ha most ilyen nehéz ezt eldönteni, később még nehezebb lesz... Az egyetem... A munka lehetőségek... Na meg a nyelv tudás. Egy szót se tudok németül, nemhogy még ott megérteni is... Mindegy... Ezzel csak még inkább kétségek közé vetem magam, amit nem szabad. Egyben vagyok biztos, de abban mindennél jobban: hogy nem akarom elveszíteni M.-et.
Na jó... elég az önsanyargatásból.
Csók puszi: MiszaMisza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése