A magánéletem olyan lesz amilyen, és úgy alakul, ahogy. =D (van, akinek ez ismerős szöveg lesz ;) ) Nem, valójában annyi az egész, hogy a dolgok néhány téren nagyon jól alakulnak, néhány téren viszont siralmasan. Kezdem a rosszabbikkal. Összevesztünk Z.-vel. Nem is tudom igazán, hogy mi volt a lényeg, na jó, igazából nem volt ez szóbeli veszekedés, csak a mai hűvös hangulaton lehetett érezni. Ezt az bizonyítja, hogy reggel odaadta a kulcstartó másik felét, amit Valentin-napra kaptam tőle... Olyan helyen van most, ahol nem fogom látni remélhetőleg már... azt hiszem soha többé. A hétvége rádöbbentett arra engem is és valószínűleg Őt is, hogy ez így nem mehet tovább, ideje lesz elengednünk egymást. Lehet hogy nekem kicsit könnyebb, hiszen van kire támaszkodnom (M.), de még így is éppen elég nehéz elfogadnom, hogy már soha nem lesz olyan a köztünk lévő kapcsolat, mint régen volt... Lezárult egy fejezet, jön a következő... Így valószínűleg nem leszek képes együtt dolgozni vele, ezért sírva, de le fogom mondani a duettet a megyein... Mindegy, fel a fejjel, majd lesz valahogy, ahogy eddig is, mindig alakultak a dolgok maguktól. Én csak hagyom, hogy történjenek az események a maguk módján, aztán valahol becsatlakozom ebbe a szép kis folyamba. =)
A jó hír viszont, hogy M.-mel egyre szorosabb a kapcsolatunk. Egyszerűen imádok vele lenni, befogadom magamba mindazt az energiát, amit áraszt magából. Úgy érzem, hogy mellette feltöltődöm, mintha mindig sütne a nap, mint egy olyan energiaforrás, amely sosem merül ki. Ha vele vagyok, nincsen semmilyen probléma, csak a jót érzem, azt, hogy mellette tényleg önmagam lehetek. És úgy érzem, hogy ő is így van velem. Akármi nyomja a szívünket, a másik meghallgatja, tanáccsal látja el a másikat, és ha az ölelés segít, azt a másik teljes szívvel-lélekkel teszi. Ha tehetném, minden szabad percemet Vele tölteném... =$ =)
Na keresek magamnak még valami elfoglaltságot mára, majd legközelebb jelentkezem.
βαδ Ğιяℓ (xoxo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése