Hey People! Nemsokára itt a tavaszi szünet. Végre... Már hiányzik a pihenés. Illetve a hosszas pihenés. =P
Igazából nem tudom, hogy miért kezdtem bele a mai bejegyzésbe, hiszen most nem érzem úgy, hogy volna különösebben mondanivalóm. De talán valami mégis akad...
Végleg elszakadtunk egymással Z.-vel. Úgy érzem, hogy helyes döntés volt végleg leszámolni ezzel a huzavonával. Nem voltunk már olyan viszonyban, mint ahogy kellett volna lennie. Elmesélek nektek valamit, amire a napokban jöttem rá, csak hogy tisztán lássuk a dolgokat.
Z. nem tudott engem kezelni. És rájöttem, hogy miért: mert én sem ismerem magam igazán. De most mégis valamennyire csak sikerült a jelenlegi énemet kiismernem.
A helyzet a következő: ha valami nem úgy van, ahogy én azt szeretném, veszekszem. Ez a lét elemem. Szeretek veszekedni, nem feltétlenül azért, hogy a másikat megbántsam, szó sincs erről. Hanem ilyenkor derülnek ki azok a ki nem mondatlan dolgok, ami miatt egy kapcsolat nem működik. Az én kimondatlan dolgom... hogy is mondhatnám. Hasonlatot tudnék rá mondani.
Amikor legelőször elviszed a kutyádat sétálni, ki az utcára vagy parkba, megtetszik neki az új környezet, elragadja az idegenség varázsa. És ekkor buktad el az egészet, mert ezentúl a kutya mindig ki fog vágyni az utcára. (Ez persze nem azt jelenti, hogy soha ne vidd ki, hiszen abba belebetegszik szegény...) Ha nem engeded, bezárod, megtalálja a módját, hogy kijusson. Érzi a vadon csalogató illatát. Egy idő után arra jössz rá, hogy nem te irányítod a kutyát, mert az megy magától, te csak követed. És ekkor már hiába minden cselekedeted, mert ahogy Murphy mondja: "Ami elromolhat, az el is romlik". Már nem tudod irányítani a kutyát, nem vagy képes féken tartani, és nem jössz rá, hogy miért. Ha szépen lassan felgöndöríted a szálakat rájössz, hogy ott rontottad el, hogy kivitted a kutyát. Ekkor mi a teendő? Szoktasd hozzá a kutyát, hogy kimehet, de csak akkor, amikor te megengeded neki. A kutya hálás lesz neked, hogy kimehet akkor, amikor megengeded, hiszen nem tiltod őt attól, amit szeretne.
És hogy mi a tanulság számomra? Hogy én vagyok a kutya... Mármint ha átvitt értelemben gondolod át. Szükségem van arra, hogy irányítás alatt legyek, mert ha mindig az van, amit én mondok, akkor tudom azt, hogy feltétel nélkül én irányítok. És az nem jó... Nem azért, hogy ne tudnám kezelni a dolgokat, hanem mert muszáj, hogy engem is irányítsanak, hogy korlátokat szabjanak ki nekem. Szükségem van arra, hogy ne eresszenek el. Hiába toporzékolok annyit miatta (nem sokszor, csak néha), tudom azt, hogy ez nekem jó, hogy ez nem válik a káromra.
Szóval, hogy valami mást is mondjak, ne csak magamat elemezzem ki, voltam moziban a múlthéten. :) Jól éreztem magam, jó volt a társaság. =P Ha a filmért annyira nem is, de tényleg az emberek miatt érdemes volt mindenképpen elmennem. Ne is mondjam, mint mindig, most is majdnem nem mentem el... Sokat gondolkoztam rajta, hogy csak nem kéne, lenne más dolgom is, de aztán mégis. =) Köszönet a jó hangulatért Sz.-nek, L.-nek, B.-nek és persze N.-nek... =P
Majd legközelebb is jelentkezem, határozatlan idő múlva xD Addig is csók puszi: MiszaMisza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése