Karácsonyi zenéket hallgatok, hogy igazán téli hangulatom legyen, közben msn-en beszélgetek Vele. Olyan szép havasak a háztetők, az utcák, vágyom a természetbe. Persze ha nem lennék ennyire fázós. =)
Sokan nem szeretik a karácsonyt, mert - hogy idézzem őket - "csak a pénzről szól már". Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Nem arról kell szólnia, hogy ki milyen összegeket költ ajándékokra, mert nem kell. Pár szó vagy kedves gondolat többet ér, mint bármi más. Az igazi karácsony arról szól, hogy nincs semmi külső probléma, és csak a tiszta szeretet él az emberek szívében.
Kicsit félretettem az írást délután, de most ismét elővettem. 18:45 van. Klub mixeket hallgatok és közben azon gondolkozom, hogy mennyire bízhatunk az emberekben. Én valahogy régen elvesztettem a másokba fektetett bizalmamat. Annyira tudom, hogy csalfák vagyunk mind, hogy hiába az ígért szó, valamikor úgyis megszegődik. Nincs olyan, hogyha valamit megígérünk, akkor az örökre szól, nem. Most nem csak magamból kiindulva, hanem mindenki másból, akik körül vesznek. Ezzel nem arra célzok, hogy én mindig megszegem az ígéretem, szó sincs erről, csak ha reálisan nézzük a dolgokat. Áhh, oké, hogy kicsit idiótán hangzik most ez tőlem, de annyira belemerültem a gondolataimba. Egy konkrét dolog váltotta ezt ki belőlem, de nem merem igazából ide leírni, nehogy az a bizonyos személy, ha ezt olvassa, akkor megharagudjon, hogy nem neki mondom el, hanem ide írom le. De itt annyival másabb megosztani az érzéseimet, élményeimet, itt nem tudom, hogy ki olvassa el, van aki azt sem tudja, hogy ki vagyok, és úgy ítélkezik felettem. Olyan ez a blogolás, mintha sok barátodnak küldenéd el az email-edet, mindenek ugyanazt. Csak annyival másabb, hogy nem kell címzett listát írnod. =D Visszatérve a kellemetlen érzésekhez, kicsit azt érzem hogy elbizonytalanodtam. Nem az én érzéseimben, hanem inkább a másokéban. Nézek egy fényképet. Egy idegen ember fényképét, aki számomra teljesen közömbös, mégis fenyegetettséget érzek felőle. Azt érzem, hogy bármelyik pillanatban összetörheti a kis idilli érzékvilágomat. Na jó, azért nem annyira könnyen, de talán képes lenne rá. Az a mosoly az arcán... Fenyegetően hat rám nagyon. Próbálok nem erre koncentrálni, de minél inkább akarom, annál inkább nem tudom kiverni a fejemből. Zavar nagyon... =/ Remélem, ha most így kiírom magamból, elmúlik minden félelmem.
Na megyek, megpróbálom megszüntetni az érzéseimet.
xoxo: βαδ Ğιяℓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése