2010. április 4. vasárnap

Hey People! Valami ritka szar kedvem lett az elmúlt délután alatt. Azt hittem, hogy semmi sem fogja elrontani, de mégsem úgy lett... Próbálom kicsit pozitívan felfogni a dolgokat, hátha az valamennyit segít, de nem annyira, mint kéne... Na jó, elég az önsanyargatásból! Most vége lesz ennek. =)
Jó volt a péntek este. Elmentem barátnőmhöz Sajószentpéterre. De amint a buszon ültem útban odafelé, vészjósló érzés fogott el. Éreztem, hogy nagyon elrontottam valamit, és ez megint az én hülyeségeim egyikének tudható be. Mégpedig annak, hogy sosem tudom eldönteni, hogy mit is akarok igazából. Nem akarom az egész történetet elmesélni, mert akkor megint csak nagyon rosszul jönnék ki a dologból... A lényeg az, hogy a heves vérmérsékletemnek köszönhetően megint nem tudtam magamon uralkodni, és ebből kifolyólag egy kavaró kis hülye libának érzem magam. Két napja nem megy ki a fejemből, amiről L.-el beszélgettünk. Egyfolytában pörög az agyam, és nem tudom kiverni a fejemből sem N.-t sem pedig B.-t...
Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ezt jól megcsináltam... Egyfolytában nézem a telefonomat és az msn-emet, hátha keres valamelyikőjük, de nem. Nem bírom ki, komolyan...
Tegnap beszélgettem N.-nel msn-en. Úgy vettem észre, hogy eléggé megharagudott rám, ami persze nem lepett meg a péntek este után. Legalábbis nem annyira...
Nem bírok összefüggően beszélni. Egyszerűen megőrülök... Nem tudom, hogy mit tegyek, de még azt sem, hogy mit akarok. L. bogarat ültetett a fülembe - ami úgy tűnik nagyon rossz hatással lett rám.
Nem tudom mit érzek sem N. iránt, sem B.iránt. Nem telik el olyan perc, hogy ne futna át az agyamon, hogy mit tettem. Bűntudatom van. Halálosan komolyan mondom, úgy érzem, hogy baromi nagy hülyeséget csináltam. Már ott rontottam el, hogy megismertem őket. Mert így nem lennék ilyen helyzetben. Viszont ha nem ismerném őket... Sokkal kevesebb lenne az életem. Annyival több öröm van az életben, mióta ismerem őket, el sem merem hinni, hogy ennyi jót okoztak nekem. Én viszont így csak rosszat nekik. Ha tudnám, hogy ők mit gondolnak igazán, lehet sokkal jobban érezném magam. De nem tudom, és csoda lesz ha megtudom.
Hiába kértem ki a legjobb barátom véleményét a dologgal kapcsolatban, nem tudott segíteni. Egyszerűen annyira bonyolult a helyzet, annyira kuszák a szálak...
Meggajdultam... Mi a fenét kéne tennem? Az a gond, hogy egyikőjüket sem akarom elveszíteni... Mondjuk tegnap N. egyértelművé tette a véleményét a dologgal kapcsolatban. Ami oké, hogy nagyon nem tetszett, viszont az Ő döntése. És hajlok is arra, amit mondott... Úgyhogy talán Ő adta a kezembe a helyes döntés kulcsát...
De még mindig ott van az, amit L. mondott nekem B.-ről... A fene vinné el, csak ne mondta volna... Most már mindegy, nem tudok mit tenni, tudatomban lesz, max nem igazolódik be. Legalábbis nagyon remélem.
Belefáradtam a sok agyalásba, így mára elköszönök. Ha van valami fejlemény, jelentkezem, eskü! ;)
Csók puszi: MiszaMisza