2010. május 11. kedd

Sziasztok Szájbertársak! Arra gondoltam, kicsit újítani kéne a szokásos üdvözlő szövegemen, a 'Hey People!' már kicsit lejárt...
Az események pörögnek, mint mindig, de úgy érzem, hogy csak egy helyben toporgok. Mintha az idő elszabadult volna körülöttem, de én megfagytam volna egy idősíkban. Kicsit furcsa, na meg vicces.
Az elmúlt egy hónapban annyit megtanultam, hogy az emberek kiszámíthatatlanok. Saját tapasztalatom alapján mondom, nem kell mindent elhinni, amit mások mondanak. Nem szabad minden mögé többet gondolni, mint ami. És legfőképpen egy dolgot nagyon becsüljetek és tartsatok meg magatoknak: minden döntés, amit a jövőben tesztek, a sajátotok legyen! Ezt is, mint mindent a saját káromon tanultam meg.
Mégpedig így:
Az elmúlt másfél évben, sőt talán mondhatjuk hogy egész életemben másoknak akartam megfelelni. Mindent úgy csináltam, hogy másoknak jó legyen. Nem voltam önző, hogy kihasználjak másokat, hogy áttapossak a másikon a saját célom érdekében. És ez mindig is így ment. De valami megváltozott. Úgy érzem, hogy az elmúlt egy hónapban rengeteget változtam. Rádöbbentem arra, hogy az élet megy tovább, még ha hibákat is követünk el. Bár ez is relatív, hogy mi hiba és mi nem... Mindegy.
Két konkrét dolgot tudnék mondani, ami hibának számít mások felől, de sokan mondják, hogy nem az. Akik szeretnek és közelről ismernek, azok nem tartják rossznak a döntéseimet ebben a két dologban.
Az első: egy barátnőm exbarátjával jöttem össze. A viszony megromlott, ami nem csoda, de ahogy végiggondoltam, rádöbbentem valamire. Előfordult már velem ilyen, de az nem eredményezett rossz viszonyt a barátnőmmel. Megbeszéltem vele, átrágtuk a dolgot, és a viszony a barátnőm és köztem azóta is felhőtlen... Úgyhogy mások szerint ez nem volt egy rossz döntés, max csak másoknak nem tetszik.
A második: kilépek az énekkarból. Ezt az elmúlt egy héten döntöttem el. Nem tartom fair dolognak, hogy bejön valaki a kórusba, aki kb év elején kétszer, meg most az elmúlt két hétben járt és minden szólót, minden darabot megkap. Én meg persze itt voltam egész évben, egy próbáról sem hiányoztam, és így el lettem felejtve. Nem tisztességes dolog ez... Ezért úgy döntöttem, hogy váltanom kell. Feladom az egyetlen álmom, ami végig kísért az elmúlt 18 évben. Ha nem teszem most meg, örökre olyan ember leszek, akit ha valami van, csak úgy ugrás szerűen előkaphatnak. Nem leszek buta, meg kell tennem, még ha baromira fáj is...

Egy hét sincs már hátra és itt az infó érettségi. Nem félek tőle, inkább már lennék túl rajta. Több időm lenne bármi másra, bár így sem tudom, hogy mit csináljak, olyan sok hülyeséggel és értelmetlen dologgal töltöm el az időmet.

Na megyek én, majd újabb egy hónap múlva jelentkezem! Csók puszi: MiszaMisza