Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság...

2008. november 15., szombat

2008. november 15. szombat

Sziasztok embertársaim!
Annyira elfáradtam ma a semmittevésben, hogy majdnem elalszok itt, a számítógép előtt ülve. Reggel felkeltem olyan fél kilenc körül, felléptem msn-re, mert kíváncsi voltam, kik vannak fent. Tesómat és pár barátomat találtam ott, így váltottam velük pár szót. Tudjátok, milyen az ember, amikor reggel kezd el valakivel beszélgetni, mielőtt megitta volna a reggeli kávéját? Igen, én is olyan voltam... :D
A beszélgetés után lezuhanyoztam a feléledés érdekében, és hogy legyen egy kis emberi kinézetem, kivasaltam a hajam azzal a hajvasalóval, amit tegnap este a Bátyámtól kaptam... :) Kisminkeltem magam, és mikor végeztem mindennel, hátrébb álltam a tükörtől, és meg voltam elégedve a látvánnyal, akit tükörképem mutatott felém.
Gondolkoztam rajta, hogy mit kellene csinálni a nap hátra levő részében. jött a hirtelen ötlet: felhívom hát barátos nőmet (L-t), hogy van-e kedve találkozni, elmenni valahova, vagy csak együtt lógni egy kicsit. Természetesen igen volt a válasza, így elvégezve itthoni teendőimet, elmentem hozzá. Elmentünk, megvettem az egyik barátunknak (D-nek) karácsonyi ajándékot, így egy szép ezüst lapmedált kap tőlem, amin egy D betű áll. Remélem, örülni fog neki... Ajánlom neki, mert ha nem, nem tudom, mit csinálok vele...
Na, én elfáradtam, így lefekszem aludni. További szép estét mindenkinek, aki még megy bulizni, vagy csak a haverokkal mulat egy pár órán át...

2 megjegyzés:

Lili írta...

SZia drága Miszamisza:P Köcce h engem is beleírtál a blogodba am meg engem nem kell elrejteni szarom le h ki mit mond... Vigyázz h "D" rá ne jöjjön h ő az mert ha olvassa egyből rájön és ezt az eredeti "D"-re értem...

Library Girl írta...

Szia L! Köszike a felvilágosítást, de azért még a anonim elrejtésnél maradok, mert ha valaki olvasná a bejegyzéseket, lehet, hogy érteni fogja... És D-re térve, elég sivár reményeket fűzök ahhoz, hogy ezt a blogot olvassa! És ez nekem jó! :D